A kávé halk csörgedezéssel folyni kezdet egy régi típusú hagyományos kávéfőzőből.
Stewart halkan kiöntötte az edénybe, majd két kockacukrot dobott bele.
A kis kávés kanállal elkeverte majd poharába öntötte a gőzölgő fekete folyadékot.
Amit gyorsan meg ivott egy enyhe grimasz kíséretében.
Fogta az újonnan vett Puma kabátját, és kilépet az útcárra rögtön a Hyde Parkkal találta magát szemben.
Nem látott senkit, nyilván az esős idő miatt, gondolta.
Majd gyors útnak indult az újság árushoz, mert az eső egyre jobban esett. Már négy napja egy folytában esik az eső.
Ettől az időtől mindenki feszült, ideges és szomorú, ürességet érez minden ember ilyenkor magában. Ő is ezt érezte.
Ami látszott is rajta. Sápadt arcán, a szemei kissé karikásak voltak, mint aki már két napja alig aludt volna, de szinte így is volt, de lehet, hogy a vitamin hiánya is rájátszott a dologra.
London utcáin egyetlen embert se látott, egy-két kocsi közlekedett csak.
20-25 perc loholás után megérkezett az újság árushoz.
Amint belépett az üzletbe erős kávé szag csapta meg az orrát.
Mr. Armstrong egy kis asztalnál ült.
Bizonyára rejtvényt fejt.
Mindig rejtvényt fejt itt… - gondolta Stewart.
- Jó reggelt Mr. Armstrong.
- Szebbet Stewie.
- Nancy itt van?
- Igen, csak bement valamiért.
- Rejtvényt fejt Mr. Armstrong?
- Igen, lassan kész. Véletlenül nem tudja, hogy mi az a kis terjedelmű epikai mű, ami prózában megírt?
- Nyílván a novellára gondol.
- Oh, igen arra köszönöm.
- Szép napot Stewart, régen van már itt?
- Jó reggelt Nancy, nem csak pár perce érkeztem.
- Bocsánat hogy meg várakoztattalak. Csak a raktárban volt egy kis dolgom.
- Jaj, semmi baj addig elbeszélgetem Mr. Armstronggal.
- Meg érkezett már az a könyv, amit rendeltem?
- Sajnos még nem. Valószínűleg két-három nap múlva.
- Jó, akkor, ha már itt vagyok, egy kávét szeretnék kérni.
- Két perc és kifőzöm.
- Ha nincs, akkor kérem, ne főzze ki, inkább árulja el miért ilyen üres a város?
- Valószínűleg az időjárás miatt.
- A fél város beteg, és félnek az útcárra menni… - szólt közbe Armstrong.
- Akkor azért ilyen magányos, elhagyatót minden.
Akkor én is haza megyek.
- Viszontlátásra, Mr. Armstrong, Viszontlátásra, Nancy.
- Hello Stew – zengték kórusban.
Az eső még mindig esett, a szél egyre jobban fújt.
Stewart mire haza ért tiszta víz lett. Gyors ledobta átázott cipőjét, majd át öltözött, a ruháit a radiátora rakta száradni.
- Cudar idő. – Mondta halkan a fehére meszelt falnak.
Majd bekapcsolta számítógépét, és egy kávé kíséretében neki kezdett novellájának. Egy magányos nap az életemben, címmel.
2010.10.06.
