Írásaimról

Az oldal elköltözött itt megtalálod:

http://solt-blogja.blogspot.com/

Az oldalon már fent van a legújabb novellám is. A továbbiakban ezt az oldal nem fogom használni! A linkelt oldalon megtaláltok. Üdvözlettel Solt.

Egyenlőre még nem tudom, de lehet hogy az oldal elfog költözni egy másik helyre. De ez még kicsit később lehetséges... Jó hír viszont hogy két születendő sztorin is dolgozok. Egyik jobb mint a másik?? :) Remélhetőleg nem sokára kiderül... Addig is Üdv! Solt.

Jack

1, Fuss, Fuss, úgyis csapdába esel!

Jack már két napja folyamatosan fut, mióta szakítottak Ellával. Fut egész nap végkimerültségig.  Míg este haza nem esik, majd fáradtan le zuhanyozik, és eszik, pár falatot majd lefekszik aludni. A másnap reggele ugyan így kezdődik.  A kis város távoli zuga felé veszi az irányt, egy elhagyatót régi vadászház fekszik a legelőn, mellette közvetlen egy régi kút, ami ki van száradva. Már három napja mindig erre fut, lenyűgözi a táj magával ragadó varázsa, a legelőn nyíló friss tavaszi virágok illata, és a zümmögő rovarok hangja.  A reggeli friss szelő az arcába csap amint végig fut a ház felé vezető úton.  Jack egy térdig érő nadrágot visel (utálja a rövid nadrágokat), s egy fehér Puma sportcipőben rója a kilométereket.  Egy zöld rövid ujjú pólót visel. Kezében egy fél literes műanyag flakont fog, amibe reggel friss hideg vizet töltött, ha esetleg meg szomjazna a futás közben, és amúgy is pótolnia kell, az elvesztet folyadékot.  Izzadt szőkésbarna haja homlokát csapdossa, már régen volt fodrásznál, ezért elégé hosszú volt a haja, csaknem vállig ért. Ella szerint sokkal jobban áll neki a hosszú haj, mint a rövid. Ella! Ha ez a név eszébe jut, szíve gyorsabban ver, tempója fokozódik, mintha egy veszett, kutya kergetné, és az életéért kellene futnia.  Ella egy vékony testalkatú lány volt, hosszú barna hajjal, és gesztenyebarna szemmel. Ella rendszeresen járt teniszezni, Jack pedig rendszeresen járt rögbizni, ezért a futás is jól ment neki. Jack és a csapat folyton bajnokságokra jártak, Ella is folyton teniszezett. Ezért kevés idejük volt egymásra, ami a szakításukhoz vezetett. Jack a vadászház felé vette az irányt, már harmadik napja erre fut, de még meg se nézte közelebbről. Az kis ház elég öregnek nézett ki, a falat repedések csúfítják, és a tetőn a cserepek is bármelyik pillanatban leeshetnek. Jack elkezdet, benézni a repedezett ablakon, a házban néhány bútor volt. (egy-két fiókos szekrény, egy asztal, 3 db szék, képek, és trófeák a falon.) Az előtérben egy ajtó is volt a falban. - Biztosan pince. Gondolta Jack. Majd megfordult, és egy reccsenést halott, rémületében hirtelen megtorpant, majd elkezdet  futni. Ám a föld beomlott alatta. Csapdába esett.  Futni akart, de így is csapdába esett!

2,Az üregben ő volt, s senki más.

 Jack a kb. 4,5-5 méteres lyukból nézett a kék ég felé, és még fél percig csak nézett fel fele, miután felfogta, hogy mi történt. A rémülettől felállni is alig bírt. Fogai közt érezte a homokszemek ropogását, köpött egyet. Na, most már jobb – Gondolta. Majd újra az ég felé nézett ekkor vette észre, hogy a „bejáratnál” lécek vannak, amire földet helyeztek, majd füvet ültetek rá.?.?  Ezt nem tudta eldönteni, de van kisebb, nagyobb baja, minthogy ezen agyaljon. A kijutás innen lehetetlen. Az üregben ő volt, s senki más. Legalábbis ezt gondolta… Az üreg szinte teljesen kör alakú volt. Jack az egyik végéhez ment, majd kb. 1 métereseket lépet,  egy                    kettő                  három                    négy                  öt.                                                               A gödör körülbelül öt méter széles volt. A két oldalán is egy-egy léc volt. Jack oda ment az egyik oldalhoz. A lécen számok voltak, a számok a mélységet jelölték. Jack meg nézte mind a kettőt mind kettőn 5,5 méter volt. Kút? Kutat akartak csinálni ide? Valószínűleg igen, legalábbis ezen a véleményen maradt. Bár a föld eleve nem is volt nedves, nehezen tudta elképzelni, hogy itt bármikor is víz tört volna elő a föld alól. Amint ezen töprengett észrevette, hogy a flakonja a földön hever és szivárog belőle a víz. Egy fürge mozdulattal oda ugrott a palackhoz, felvette és rácsavarta a kupakot. Biztos futás közbe mikor ivott nem csavarta vissza elégé, és ezért ereszt. –Gondolta. De még szinte így is háromnegyedéig volt. Leült a földre, majd ivott két-három kortyot. A folyadék szép lassan zuhogott lefele a nyelőcsövében. Felfrissült ettől a pár kortytól. De tudta, hogy cselekednie kell, ha ki akar innen jutni. Sok választása nem volt, valahogy ki kellett másznia a gödörből. Első útja a két oldalt lévő mélység mérő felé vezetett. Mindkettő megbízhatónak nézett ki. Az állapotuk jó volt, egyik se volt korhadt, viszonylag vastagok is voltak. De az kérdéses volt hogy ki-e bírják azt a 70kg-ott amit Jack súlya mérni fog rájuk. –Kikel bírniuk, nincs más megoldás. Hisz nincs még egy olyan marha mint én, aki ide téved egy Isten háta mögötti helyre, csak mert menekül a világ elől… ÁÁÁ Mi a jó ég ez??? jack testét elöntötte a fájdalom, és liba bőrös lett az egész teste, sose érzett ehhez hasonló fájdalmat a bal vádlijába. Mintha maga a ménkű vágott volna bele a lábába! Jack olyan lassan, és mereven fordult hátra mintha a legrosszabb rémálma lett volna mögötte (Egy bohóc, kisgyerek kora óta rühelli a bohócokat, mikor egy kidurrantott a háta mögött egy lufit). Egy skorpió volt a lába mögött, ami bele döfte a vádlijába a fullánkját, látszott a helye, bőre meg pirosodott, és vér folyt ki a sebből, a látvány szörnyű volt. A borzasztó lüktető érzésről nem is beszélve. A csípés pont a nadrág szára alatt volt. Jack gyorsan arrébb lépett, s a palackjával, agyon ütötte a csúf ízelt lábút. A Fekete lény nem mozgott többé. – Rohadt dög! Ez hiányzott most a legkevésbé. Jack  tudta hogy sürgősen elkel hagynia a „vendég lakhelyét”. A fájdalom már elöntötte az egész testét, szíve gyorsabban vert, mint amikor Ellára gondolt. Arcán kezdtek megjelenni a verejték cseppek. Sántítva oda ment az egyik mélység merőhöz majd, elkezdte feszíteni, könnyen kijött a helyéről. A második, is probléma mentesen jött ki. Mindkettőből letört körülbelül fél métert. Így akkor lett mint a gödör szélessége. Az egyiket vízszintesen kitámasztotta a gödör széleire. A másikat megfogta, majd rálépett a kitámasztottra, jól bírta a súlyát.

3, ...Úgy csinálta mint Bear Grylss...

-          Jól van.  Jó lesz ez így. Csak bírja ki.

A deszka jól bírta a meg próbáltatásokat, most azt következett, amit a kezében tartott, egy lépésnyi távolságra rakta feljebb attól, amin állt. Mikor meg győződött róla hogy stabil lépett. A vádlija lüktetett a fájdalomtól, és izzadott a fájdalom terjedt át az egész testére. A lépés sikeres volt. Feljebb volt, és ezt plusz energiával töltötte el. Óvatosan lehajolt a másik lécért, majd felemelte. Ugyan, így mint az előzött egy lépésnyi magasságba helyezte, majd ismét lépett, sikeresen meg állt, majd megint visszahajolt a másikért. A kék ég egyre közelebbinek tűnt, míg a mélység, s a skorpió egyre távolabbinak. Ezeket a lépéseket, és hajolásokat még párszor meg ismételte. Minden egyes mozdulatnál elöntötte a fájdalom, erőteljesen izzadt, és szörnyű hideg rázása volt, minden lécfogás egyre nehezebb volt. Egyszer majdnem ki esett a kezéből. Jack ekkor majdnem le is esett. Ami végzetes is lehet a számára, hisz ha leesik, akkor bármije el is törhet, és az egyik léc is ott maradhat a magasba, ami számára minden képen végzetes lehet.  Már csak 2 lépés és, és… Kint lehetek… Megint! A lécet kitámasztotta, majd lépet, a lépés sikeres volt, friss virág illatatot érzett, és mintha valahol szamóca is lenne (legalábbis ezt érezte). Lehajolt a lécért, majd újra kitámasztotta, már az Isten se tudja, hányadára csinálja ugyan ezeket a mozdulatokat. Lépet. A lépés jó volt, de még egy lépés kell, mert még nem tud kimászni. Lehajolt ismét a lécért, majd újra kitámasztotta, úgy csinálta, mint Bear Grylls a Túlélés Törvényeiben. Lépett. A léc, amin állt hirtelen kettétört. Ő gyors bele kapaszkodott, az éppen maradtba, amire állni akart. A kettétört léc a hangos puffanással érkezett a verem aljára. Ő meg lógott ott mintha muszáj lett volna neki. Még mindig izzadt, még mindig rázta a hideg, és már a levegő után is kapkodnia kellet. A skorpió mérgének tünetei sorra jelentkeztek nála. Tudta már nincs sok ideje hátra. Erőt vett magán majd teljes erejéből felhúzta magát. Jobb lábát áthelyezte a léc túl oldalára majd ráült. Fél percig ült ott, mintha semmi rossz nem történhetne. – Jack te hülye, ülsz itt nyugodtan, pedig bármelyik pillanatba ez is kettétörhet, a másik már meg adta megát, nem kéne megvárni, míg ez is… a gondolatait gyorsan elhessegette, majd felállt és lépett egyet, lába alatt már a stabil föld volt, majd lépett egyet és a másik alatt is. A szél bele fujt izzadt hajába, ez hűsítően hatott számára. Majd leült, és hirtelen megszakadt minden…

Uram! Uram! Jól van? Hogy érzi magát? Nem szédül?

Jack kábán nézett fel fele, hol van, s ki az, aki ennyi kérdéssel bombázza?

Egy idős ősz hajú fehér köpenyes ember állt mellette. Arcáról ragyogót a jó kedv, és a vidámság. Ki maga, és hol vagyok? – kérdezte Jack. Á elnézést be sem mutatkoztam, Dr. Stev Richards vagyok. Jó helyen van Jack, nagyon jó helyen, és egy-két napig még itt is marad.

-          Honnan tudja a nevemet?

-          Volt egy kedves hölgy, aki segített az ön adatai felmérésében. Nagyon aggódott magáért.

-          Hogy hívták? Hol van most?

-          Nyugi Jack! Nyugi! Elment kávéért, és szerintem maga jól tudja, hogy kiről beszélek.

-          Ella itt van? Még mindig itt van?

-          Igen! De most már nyugodjon meg! 

-          Doki engem meg mart egy skorpió!

-          Tudom. Megkapta az ellen mérget. Most már minden rendben lesz.

-          Köszönök mindent doki. Köszönök mindent!

-          Misem természetesebb, csak legközelebb gondolja meg jobban, hogy merre fut!

-          Úgy lesz doki, ezt elhiheti nekem!

-          Elhiszem, de nekem mennem kell, jobbulást Jack.

-          Köszönöm! Viszlát!

Jackről sugárzott a boldogság. Ella itt van, és aggódott érte. Majd behunyta a szemét, és hosszasan gondolkodott a lent eltöltött óráiról (Óráiról? Jack biztos volt benne hogy 1,5-2 órát biztosan oda lent volt). Hallotta az ajtó nyílását, majd csukódását. Szemei reflexszerűen kinyíltak. Látta, ahogy Ella közeledett felé. Majd leült az ágy mellet lévő székre.

-          Szia, Jack.

-          Szervusz, Ella.

-          Én csak… hoztam neked egy narancsot, tudom, hogy mennyire szereted.

-          Oh, nem kellet volna, de azért köszönöm szépen!

-          Nincs mit, hogy vagy?

-          Jól vagyok, már jobban…

-          Szörnyen aggódtam érted! Bele se merek gondolni mi lett, volna veled, ha nem tudsz kimászni…

-          Hát én bele gondoltam… De szerencsére nem következett be.  Ella!

-          Igen?

-          Szeretlek!

-          Oh, Jack! Én is!

Majd megcsókolták egymást.

Levélrészlet 2016.Juliús 7.-ei dátummal John Fritzburntól, Jack Groberhez:

Kedves Jack!

Szeretnék gratulálni neked, és Ellának a második gyermeketekhez-George-hoz. A kis Pete is biztosan örül az ujj kistestvérhez. Mihamarabb igyekszek majd meglátogatni titeket. De most sajnos sok a munkám, és titeket se szeretnélek zavarni. De majd Augusztusban találkozunk, kéne majd szervezni egy jó kis grill partit, tudom, hogy te is imádott a frissen sült húst, és hamburgert. Összefut a nyál a számban, ha belegondolok. Ha nektek is jó, akkor szervezhetnénk egyet, Christin úgyis rég találkozott Ellával, és mi is. Míg ők beszélgetnek, mi is megihatnák egy-két korsó sört. Na, mit szólsz hozzá? Christin csókoltatja az egész családot, és én is!

Üdvözlettel: Johny

Levélrészlet 2016.Juliús 14.-ei dátummal Jack Grobertől, John Fritzburnhoz:

Szia Johny!

Én, és Ella is köszönjük a gratulációt! Igen a kis Pete nagyon örül a kis testvérének, állandóan babusgatni akarja… Egy grill parti remek lenne! ÁÁ ne is mond máris megéheztem, pedig fél órája ettem… Ella is üdvözli Christint. Jövő héten valamelyik este majd felhívlak telefonon, és megbeszéljük a részleteket. Ella és én is csókolunk mindnyájatokat.

Üdvözlettel: Jack