A Fa, amely nem hoz termést
Minden egy aprócska magból indult, ami bele esett a friss tavaszi földbe.
Pár hónap múlva kis zsenge faként álldogált az erdőben. Az idős öreg fák közt.
Eltelt pár év a kis zsenge fából, egy szép kiállású fa lett. A madarak vígan csicseregtek a fa ágai között. Ám az évek során minden változik, változik a környezet, egy-két fával kevesebb lesz, a változás alól a kis Fa se maradt ki.
Egyik napról a másikra megállt a növésben. Miért? Vajon miért?
Érdeklődtek az idősebb Fák. Fény nélkül is lehet élni – hangoztatta pimaszan.
Lehet, de meddig? Ezen vajon gondolkodott –e?
Pár héten belül a Fa nem kapott már elég fényt, sőt csapadékot se…
A madarak már nem csiripeltek ágai közt, nem fészkeltek rajta.
Ez egy cseppet se érdekelte. Közben szépen lassan a tél is beköszöntőt.
Vézna satnya ágaival alig bírta tartani a hideg, téli havat. Minden egyes nap egyre nagyobb lett a teher a „vállán”.
Mikor lesz ennek már vége? A világ nagyon kemény, egy ilyen kis Fához.
A világ már csak ilyen különös hely. És kemény. És néha balszerencsés. – hangzott valahonnan a válasz.
A téli hideg napról, napra keményebb s keményebb lett.
Míg 1. Márciusi napon, hirtelen olvadni kezdett a hó.
De ahhoz nem volt elég meleg, hogy egy nap alatt elolvadjon az összes.
Meddig tart még ez? Mikor lesz már vége?
Amikor várunk valamire, egyetlen perc is örökkévalóságnak tűnik. – Hangzott egy hang valahonnan.
A hó napról, napra kevesebb lett az erdőben, a Nap újra tündökölt a kerek égbolton. A Fák új rügyekkel gazdagodtak és szép új levelekkel. Ám nem minden fa tündökölt ragyogóan, a kis Fán satnya levelek voltak, amik félig ki fejlődve félig elszáradva „tündököltek”. Amik a nyár közepén szépen lassan potyogtak le. A Fa Tövében; tövisek, különféle gazok, és férgek sorakoztak.
Gyökerei a csapadék, és a tápanyag hiány miatt, félig elszáradva a maradék tápanyagért küzdöttek az életben maradásért. Ám az igazi gyötrelem nem kívülről fakad, hanem legbelülről. Ami odabent van az az igazán fontos, ám ezt kevesen veszik észre. A kis Fa élete napról napra kegyetlenebb lett, míg a többi fa szép terméseket, virágokat hozott addig ő a kiszáradás ellen küzdött.
Egy hűvös Őszi délellőt megérkezett az, akiről sokan félve mertek csak beszélni a Favágó. Egyszer mindenkiért eljön, de most vajon kiért?
Ott, ni, az ott közép tájt az lesz az. A fejsze csattanása egyre, egyre fájdalmasabb volt, száraz törzse minden egyes ütésbe bele rezzent.
Hosszú, fájdalmas, kínos másfél óra volt ez.
Miért nem használta ki eleinte a tápanyagban gazdag földet, a napfényt, a vizet?
Meg volt rá minden lehetősége, és esélye.
Majd hangos reccsenést követően, hangos puffanással a földre zuhant.
Az után már csak a fájdalom maradt. Ami betöltötte a világot.
2010.10.07.
Az idézetek Stephen King három könyvéből származnak:
- Halálos Árnyék
- A Coloradói kölyök
- Rémület a Sivatagban